Kanizsay.hu » És a többiek

És a többiek

A már említett (és kihalt) történelmi Kanizsay család lerágott csont. Nálam képzettebb tudós elmék írtak róluk könyvtárnyi terjedelemben. Léteztek azonban rajtuk kívül más Kanizsayak is, akikről néhány sort (vagy még annyit sem) találni olyan művekben, mint a Nagyiván vagy a Kempelen. A történelmi Magyarország területén két Kanizsáról beszélhetünk. A zalai (Nagy) Kanizsáról és ma a Vajdaságban található Magyarkanizsáról, melynek egy ?párja is van a Tisza túlpartján: Törökkanizsa. Akit Kanizsainak hívnak, nyilván innen kell, hogy eredeztesse családját, természetesen nem beszélve az esetleges magyarosításról, mely azonban csak a 19. sz-tól kerül előtérbe. Középkori források szinte kizárólag az érseket, püspököt, ispánokat adó családról szólnak. Jómagam négy helyen találkoztam olyan jobbágy-származásúakkal, akiket Kanizsainak hívtak. A Kalocsai érsekség 1522-ben kelt szegedi tizedjegyzékében fordulnak elő négyen: Antal, Tamás, Imre és Márton (talán Nándorfehérvár 1521-es elfoglalása után menekültek a délvidéki Kanizsáról?), valamint 1465-ben egy Jánossal, 1483-ban pedig egy Antal Miklóssal találkozhatunk a Hont megyei Peszeken. Mint a Zichyek jobbágya élt még egy Pál Somogyban 1482-ben. A később nemességet nyert Kanizsay családok esetleg az ő leszármazottaik? A koraújkori forrásokat felvonultató gyűjtemények, kiadványok sem bővelkednek Kanizsai előfordulásokban. Egy 1608-ban Pápán kelt céhlevélben Kanisay Barbéli Bálinth, mint céhmester szerepel. A Dunántúli Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyházkerületek 1910-ben kiadott történeti forrásgyűjteményében az Egyezség Könyve aláírói között két Kanisay nevű evangélikus lelkész volt; egy János 1612-ből Szentgyörgyről (Zala, Balaton, Duna?) és egy János Farkas 1625-ből a Szentháromság egyházkerülettől. A török alól felszabadult Pécs egyik első fogadójának tulajdonosa pedig Kanisai Anna volt 1690-ben.



© 2004-2013 Kanizsay Zsolt