Kanizsay.hu » Kanizsay Borbély

Kanizsay Borbély

Kanizsay Borbély címer

Nagy Iván tesz említést erről a Nógrádban birtokos családról, akikről Kempelen is szól, mint a Nagyivánban előforduló familia. Ír ugyanakkor külön egy Kanizsay Mihályról is, aki 1628. november 27-én kap nemességet, melyet 1629-ben Nógrád megyében hirdetnek ki. Nos, ugyanarról a családról van szó. Nagy Iván ráadásul kihaltként jelzi őket, mint később kiderül, ez sem fedi a valóságot. A család ugyanis eltűnt ugyan Nógrád megyéből, de a balassagyarmati levéltárban fellelhető iratok szerint Szatmár megyébe költöztek. Onnan folyamodtak igazoláshoz nemességük szatmári kihirdetéséhez. Az egyéb dokumentumok tanúsága szerint Lónyabányán és Fülekkelecsényben voltak birtokosok, ide 1633-ban iktatták be őket. Amikor a török elfoglalta Eger várát és Heves, Nógrád, valamit egy ideig Gömör vármegyék közigazgatása összefonódott, a család egyes tagjai tisztséget és birtokot is szereztek Hevesben, Verpelét és Vécs községekben. János 1657-ben törvényszéki ülnök, 59-ben táblabíró, 63-ban szolgabíró, Zsigmond 1658-ban szolgabíró, 68-ban esküdt, Sándor 1687-ben esküdt. 1687 után nem találjuk őket Hevesben. Az 1754-55-ös nemesi összeírás szerint élt egy Kanizsay Ferenc Heves megyében (Erdőkövesden volt birtokos), de a levéltári iratok szerint a heteiektől való. A nógrádiak közül egyik Sándor a Rákóczi szabadságharcban húnyt el, az 1734-es nemesi közgyűlés pedig egy másik Sándort, valamint Jánost említi. Az utolsó megyei előfordulás 1755-ös (nemesi összeírás), mely Fülekkelecsény birtokosaként jelzi Sándort. Ezután Nógrádban nem fordulnak elő, ez az ág tehát valószínüleg tényleg kihalt. A család őse talán az említett pápai céhmester Kanisay Barbéli (Borbély) Bálinth lehetett. Szatmárba a nemességszerző Mihály kisebbik fia János költözött 1680 körül, ahol Avasújvárosban, lesz birtokos. Ezt Sándor nevű unokája növeli egy 1750-es nádori adománynak köszönhetően Péterfalván (Ugocsa megye), később pedig Forgolányban és Fertős-Almáson elterülő birtokkal. Itt 1810-ben is megtalálhatók. Talán e családhoz tartozik (lehet hetei is) András, a szatmári 88. Honvédzászlóalj főhadnagya, volt tanító, aki a szabadságharc bukása után törökországi emigrációban halt meg 1853-ban. Hogy e famíliának élnek-e leszármazottai napjainkban, még további kutatásokat igényel. Szatmárnémetiben a református (ún. Láncos) templom lelkészét Kanizsay Lászlónak hívták.



© 2004-2013 Kanizsay Zsolt